Daemon békésen élt Chiobix-szel és Veronicával...vagyis néha úgy érezte, egy nagy tüske volt az ő szemükben. Egy napon, amikor a város is a szép tavaszi köntösét vette fel, a 3 jóbarát kisétált egy közeli parkba. 
Daemon csendesen nézte a virágokat. 
- Mi olyan izgalmas ebben a mozdulatlan növényekben? - kérdezte Chiobix fáradt gúnyossággal. 'Ember, minek kell erre fecsérelni az időt?' gondolta magában a nyugtalan sündisznó. 
Daemon csak hátranézett Chiobixra, amitől az idegesnek kezdte érezni magát. 
- Nem szóltam... - vetette oda Chiobix, majd elfordult a démontól. 
- Nem voltál most valami udvarias, Chio - szólt Veronica Chiobixhoz. 
- Engem nem érdekel a- - A sündisznónak meg kellett szakítania a mondatát, mert ekkor ijedtében felugrott Veronica gonosz arckifejezésétől. - Sajnálom, sajnálom! - sírt majdnem Chiobix, majd gyorsan odafutott Daemonhoz, megveregette a vállát, majd visszaszaladt Verához. - Látod?Most már minden r-rendben! - hebegett Chiobix. 
- Rajtad tartom a szemem... - suttogta ijesztően Vera, majd elmosolygott, és Daemon mögé lépett. 
- Szépek, igaz? ^^ - szólt kedvesen Daemonhoz. 
- Ühümm... - bólintott lassan Daemon. Számára nyugtató hatással voltak a virágok.
- Valami zavar, Daemon? - kérdezte Veronica aggodóan. 
- Nem... - rázta a fejét Daemon. - Ideje mennünk...éhes vagyok. - szólt csendesen, majd Veronicára nézett. 
- ÉN IS EZT MONDOM! - kiáltozott a hátük mögött Chiobix. 
Vera felsóhajtott Chiobix ordításán, majd felállt, és Daemonra mosolygott. 
- Akkor menjünk egy pizzázóba, egy cukrászdába, vagy otthon csináljak valamit? 
- MEXIKÓIT! - ordibálta Chiobix. - MEXIKÓIT, MEXIKÓIT!
- Valamit..otthon... - mondta halkan Daemon. 
- Akkor gyerünk haza, majd OTTHON csinálok MEXIKÓIT. - mondta Vera idegesítve ezzel Chiobixet.

~ Időugrás;2 héttel később ~
- NEM SZERETEM A MEXIKÓIT! - kiabált Chiobix, mint egy idegesítő kisbaba. 
- De..még a múltkor... - nézett furán Daemon Chiobixre. 
- NEM!AKKOR SEM! - rázta a fejét Chiobix. 
- Látod, Daemon? - sóhajtott fel Vera, tésztát főzve a konyhában. - Ennyire gyerekes és érthetetlen is tud lenni Chiobix... 
- HÁ! ÁPRILIS 1.-JE, IDIÓTÁK! - nevetett fel Chiobix, majdnem lefordulva a székéről. 
- Mi?... - nézett érthetetlen fejjel Daemon. 
- Tudod, te okos zseni démonkölök - kezdett Chiobix magyarázni Daemonnak az "okos arcával" - Április 1.-je a bolondok napja. Ilyenkor mindenki megviccel mindenkit, bolondosságot csalva az életükbe! ˘˘ - nézett magára végül büszkén. 
- Chio ezen a napon mindenkit megakar viccelni, hogy aztán bekerüljön a Guinness-rekordok könyvébe, mint a legtöbbet viccelő ember április 1.-jén... 
- HEHE!MOST BIZTOS MENNI FOG! - nézett Chiobix sunyin Daemonra. 
- Talán nekem is menni fog... - mondta szerényen Daemon. 
- Ne...NA NE! - ugrott a sarokba Chiobix, félig sírva félig nevetve - Ezt nem tudom túlszárnyalni...Daemon már túl jól kezd...NAGYOBB POÉNT KELL GYÁRTANOM!
- Idióta, ez nem poén! - adott neki egy tockost Vera, majd sietett vissza a tésztájához. 
- Hehehe...ha talán... - kezdett gonoszan tervelni valamit Chiobix, de Daemon félbeszakította őt. 
- Veronica...hol vannak a varázsitalok? 
- A kamrában, a kukoricakonzervek mellett. Miért? - kérdezte mosolyogva Vera.
- Csak hogy nehogy összetévesszem őket az én napi démonital adagommal...de azt hiszem, ezek szerint a szobámban lehet. Mindjárt jövök... - ekkor felszaladt Daemon a szobájába. 
- Jajj, én meg azthiszem, elfelejtettem kitenni a paradicsomszószt. Chio, elhoznád a szószt? A kamrában van, a konzervek alatt. - kérte Vera Chiot.
- P-persze! - ugrott fel Chiobix, majd sietett a kamrába. 
Útközben eszébe jutott egy tökéletes terv. Hát persze! A varázsitalok egyikét beletehetné a szószba, az belekerül a tésztába, és Daemonnak adja az adagját! Ő pedig elkéri Veráét, és azt is odaadja Daemonnak! Gyönyörű terv! Chiobixnak csillogott a szeme, majd úgy is tett, ahogy gondolta.